Repülünk, megérkezünk, hostelünk

Na kérem szépen a repülőút Isztambulba már nem volt olyan rázós szerencsére, és!! kaptunk kaját!! Olyan zseniális érzés volt! : D Teljesen nagyon fontos embernek éreztem magam. Aztán leszálltunk, vettünk vízumot -szerencsére Krakózia már nem háborúzik-, megkerestük a bőröndöket igazi reptéri futószalagon! (Ha nincs ott néhány biztonsági,  valószínűleg én is megyek rajta egy kört.) Na és Isztambul? Csodálatos! Egyszerűen annyiféle embert látni, hogy kész kultúrsokkot kaptam! A belváros olyan, mint egy kis ékszeres doboz! A parkok tele vannak tulipánnal, nagyon mediterrán minden, az emberek nyüzsögnek, sok a macska, mindenki vízipipázik, az utcán zene szól, a müezzin egyfolytában énekel, és mindenki el akar adni mindent. :) A hostelünk amúgy kb. 2 percre van a tengertől, másik 2 percre a Kék mecsettől, és az Hagia Szophiától. Szóval minden happy. Sajnos a csillogás ellenére belebotlottunk néhány éhező kissrácba is, de mind ha itt máshogy állnának hozzájuk, például az egyik srác egy vendéglőstől kért enni, mire az ahelyett, hogy elhajtotta volna, adott neki egy narancsot. Egy másik kisfiúnak pár utcával arrébb, pedig egy pulcsit adott valaki, hogy ne fázzon, bár ha már az időjárásról beszélünk nagyon kellemes kora-nyári-pulcsiban-nem-fázom este volt.

(Itt lakunk)