Törökország 2.0

Aki most kapcsolódna be, az előző rész tartalmából: Laura. Törökország. 3 hónap.
Szóval megint beindul itt az élet, és lehet "kukkolni".
Kicsit édesen, kicsit savanyún, de itt vagyunk, megint. Persze nehéz nem savanyúan eljönni egy olyan helyről, ahol a fél tanárikar odajön hozzád a folyosón egy puszira és/vagy ölelésre, hogy sok szerencsét kívánjanak, és a még recepción is úgy köszönnek el tőled, hogy 'Jó utat!'. Szóval ezek után örüljél, hogy ott hagyod őket. Hát nem tudsz.
Na de repülhetsz, és repülni jó, főleg, ha nem szarsz már be minden egyes széllökéstől. Igen, igen, felnőttél. Tulajdonképpen rájössz, hogy repülni hatalmas feeling, egyszerre érzed magad időutazónak, világjárónak és iszonyatosan befolyásos és fontos embernek. És ha valaha is kételkedtél volna a borús-viharos idő értelmében; van neki! Felhőkben repülni csodálatos! Eszedbe jut, hogy mennyire bajban voltál az aznapi multikulti órán, hiszen akár mennyire is próbáltál előkaparni egy csodát a közelmúltadból, egyet se találtál amire azt mondtad volna, hogy igazán csodás csoda, már már meg is ingtál. És tessék. Itt van előtted. Sűrű, puha, fehéren áramló csodák. Karnyújtásnyira lebegnek, miközben a hold átragyog rajta. És amikor berepülsz egy nagyba, a végeláthatatlan fehérség nem olyan látványos, de amikor itt-ott felszakad, és felsejlik mögötte a kékség, na az csoda. És amikor a lemenő nap a sárga minden árnyalatára festi az egész eget, és szinte azt hiszed, hogy egy giccses romantikus amerikai filmben vagy, na az csoda. Mindig elgondolkodsz rajta amikor repülsz, hogy oké, itt vagy az ismeretlenben, ebből a szögből nem sokat látni amit látsz, de hol Szent Péter kecója? Mert mintha azt mondták volna, hogy erre felé vett telket. És akkor bekebelez a nagy fehérség, és ámulsz, aztán megráz a repülő, és arra gondolsz, hogy milyen ironikus lenne egy ilyen gyönyörű felhő miatt lezuhanni. Aztán besötétedik, és nem látsz, csak sejtesz. De amikor Isztambulra szállsz le az olyan, mintha egy világító lávafolyóra szállnál le az éjszaka közepén. Természetesen ilyenkorra már vörösen izzik a hold sarló, ahogy ezt egy rendes török holdnak kell. És a repcsis kaja? Na az zsír volt.
Élvezed még egy kicsit, hogy nem rettenetes villamossal, hanem kényelmes taxival mész tovább, de igazából csak egyet szeretnél már. Aludni.