2013. október 15., kedd

A tékozló leány visszatér a világhálóra

Tudom, tudom rossz vagyok. De használható. (Bocs, muszáj volt.) Hagyom itt emberek tízeit senyvedni, elvéve életük egyetlen eseményét. Napok óta itt van megnyitva előttem a bejegyzés, és fogalmam sincs, hogy mit írjak. Mit mondjak el? Hogy hideg volt? Hogy már meleg van? Hogy hatórás Beethoven mixet hallgatok, hogy fókuszálni tudjak? Nem tudom mi az, amit megéri elmesélni, mi érdekes. Hogy elhatároztam, hogy lefutom a maratont? Hogy mogyoró paprikást ettem? Hogy tanárokkal voltam sörözni? Hogy ma reggel sült kolbászt ettem narancslekvárral reggelire? (És hogy háromszor leettem magam?) 
Hogy Bayram van?
(http://tedeinturkey.wordpress.com/2011/11/05/aldozati-unnep-az-iszlam-masik-nagy-unnepe/) Hogy végig jártuk ma a rokonságot? (Hogy előkerültek az édességek, és a pénztárcák?) Hogy este Sinopba megyünk valami banzájra? Hogy azt mondták, hogy 2-3 napig nem is jövünk haza? Hogy a mentor tanárunk felajánlotta, hogy megtanít török ételeket főzni? Vagy hogy isteni illatok jönnek a konyhából?
Hát nem tudom. Valahogy egyik sem hangzik túl fontosnak. És most lehettek csalódottak, hogy 11 nap után ennyivel jelentkezem. Igen, nézhetitek így is. De akár úgy is nézhetitek, hogy már 11 nappal kevesebb van ahhoz, hogy személyesen meséljem el, hogy mi történt.
Kezdjük tiszta lappal. Én pedig majd jelentkezem. Hamarosan.


Amit pedig most nem mondtam el, azt inkább megmutatom:

Velük játszottam

Jött egy nagy felhő és megette a várost

Sor(akozó)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése