Az ÜNNEP (És nem csak a törököknek)

Ma, október 29., a Török Köztársaság kikiáltásának évfordulója van. Izgatottan keltem. De sokkal izgatottabb lettem, amikor a szokásos reggeli email-csekkolásomat végeztem. Először a tárgyat láttam meg: " Congratulation! You won the student short film competition // Invitation to Vienna". Aztán megnyitottam:

"Dear Laura Lukács, dear Luca Lukács,

I am pleased to inform you that your submission to the this human world Student Short Film Competition 2013 has won the third prize! BRING ME HOME was selected by the jury as one of the 5 best films of the competition with more than 60 films!

We congratulate you warmly and want to invite you (and an accompaning teacher or parent) to the award ceremony at the Vienna International Centre on 19.11.2013. There we will show your film with the other winning films and present you with you the prize. We have planned a nice program for your trip to Vienna, including an overnight stay in a hostel and meals from 18.11. to 19.11. with a cinema night, the awards ceremony and a guided tour though the UN city in Vienna.

Enclosed you will find information about the award ceremony and the visit to Vienna.

We ask that you please inform us until wednesday the 30.10. if possible how many people will come to Vienna.

Until the 4th of November please complete the enclosed form and send it back to schulfilmprojekt@thishumanworld.com Thank you very much.

We are looking forward to your visit!

Congratulations!

Best regards,

Annabel Müller"


Nem bírtam magammal. Muszáj volt elmondanom valakinek, úgyhogy reggeli 6:27-kor, az őszi szünet kellős közepén felébresztettem a húgom, hogy most azonnal hívjon fel! Gyorsan eldaráltam neki mindent, és ugráltam a szoba közepén. Pedig még csak időm sem volt átfutni mindent, amit küldtek. Ünnepségre mentünk. Igazi monumentális ünnepségre, ami ha bármelyik másnap történik, teljesen lenyűgözött volna, de ma nem. Mindenki összegyűlt a főtéren, volt dobolás, néptánc, beszédek, 20 ember méretű Atatürk-ös zászlók, minden ami kell! Elég sokat videóztam, úgy hogy majd inkább nézzétek meg, nem tudom olyan jól átadni.

Viszonylag hamar hazaértünk, én pedig belevetettem a csatolmányok tanulmányozásába. Kaptam programot, regisztrációs lapot, és rengeteg infót. Kiderült, hogy az ENSZ fizeti a kiutazást, a szállást,étkezést és a két napos programot, aminek keretében az ENSZ épületében is végigvezetnek. Azaz vezetnének, ha nem itt dekkolnék még akkor is. És furcsa, de egyáltalán nem szegte kedvemet, hogy nem lehetek ott az első díjátadómon, ahol mellesleg levetítik a nyertes filmeket, és miután a zsűri értékelte a filmeket egyesével, kiosszák a díjakat. Még így is teljesen izgatott vagyok. Percenként írok az otthoniaknak, akik majd mennek, hogy mit csináljanak, hogy vegyék fel az egészet, hogy így meg úgy... És persze mindig csak egyszavas választ kapok a több oldalas leveleimre. Tipikus. És a vicces az egészben, hogy rengeteg ember fogja látni a filmet szerte Európából, meg minden, és mégis akkor leszek a legizgatottabb, ha a Poli oldalán találkozok a saját nevemmel. Valahogy ez sokkal többet jelent. :) Itt elolvashatjátok, hogy mi szépet írtak rólam, és a filmet is megnézhetitek.